Egy túlárazott nap, hogy ő egyszer királynőnek érezhesse magát. Ráadásul, ha az ara a fejébe vette, hogy ő fogja elkészíteni a dekorációt, főleg gondolhatod úgy: csak statisztaszerep vár rád. Ollóval és ragasztópisztollyal a kezedben.
A dekoráció körüli részletgazdag világot a hölgyek szokták jobban élvezni. Textilek, szalvéták, virágok… ez inkább a nők birodalma. Csupa hömpölygő forgatag, ahol a legtöbb férfi elveszettnek és kiszolgáltatottnak érzi magát.
Amikor végre találkoztok, szeretnél VELE lenni? Téged a dekorációból leginkább a végösszeg érdekel? Lelkesen szólsz bele az itallap összeállításába, de a következő esküvői bevásárló túrát legszívesebben kihagynád?
Húsz éve foglalkozom párokkal, tudom, hogy hatalmas információtömeg zúdul rátok. Mintha nekem kellene megjegyeznem egy számomra ismeretlen sportág szabályzatát és a nemzetközi élvonalában játszó valamennyi sportolóját.
Vőlegény legyen a talpán, aki átlátja az esküvők világát!
Túl felszínesnek tűnik ez a hozzáállás? Azt hiszed, ha nem tudod minden váza pontos helyét, az érdektelenségre utal?
Hidd el, nem abból, hogy minden esküvős megbeszélésre kedvetlenül, de vele mész. Nem is abból, hogy órákon át textilmintákat válogattok, miközben fél szemmel a kupadöntőt figyeled.
Kezdő dekorosként belém égett egy idevágó történet.
Az ifjú pár a fotózásra érkezett. Amikor megpillantottam őket, valóban elállt a lélegzetem. De nem csak azért, mert sugárzóan szépek voltak, hanem azért, ami történt.
Abban az évben nagy szárazság tikkasztotta az Alföldet, ezért a szálloda már kora reggel alaposan megjáratta az öntözőrendszert, hogy a növények is pompásak legyenek és por se szálljon a levegőben. Valószínűleg egy meghibásodott szórófej miatt pont a bejárati lépcső alján egy kisebb tócsa gyűlt össze. Délutánra, mire a vendégek megérkeztek, már híre-hamva sem volt. De délelőtt tízkor, amikor a fekete limuzin begördült a főbejárat elé, még javában fürödtek benne a kisrigók.
A vőlegény kiszállt, átsietett az autó jobboldalára és kinyitotta az ajtót. Úgy, ahogy csak egy férfi tudja kinyitni élete szerelme előtt, büszkeséggel, meghatottsággal, tisztelettel. Van valami különleges egy szerelmes férfi pillantásában. Valami, ami túlmutat minden „birtoklási” vágyról szóló demagógián. Ami igenis azt sugallja: Ő az enyém! És elárulok egy nagy titkot: valahol a legtöbb nő erre a pillantásra vágyik.
A menyasszony kiszállt. Több méteres fátylát gondosan a karjaira hajtotta – ahogy a szalonban megtanították neki – és kezét a párjának nyújtva elindultak felfelé a lépcsőn. Mint egy hollywoodi szerelmes film nagy jelenete, olyan volt az egész.
De mint mindig, most is az élet bizonyult a legjobb rendezőnek…
Az elefántcsont színű fátyol önálló életre kelt és azt vette a fejébe, hogy a kisrigók után ő is megmártózik a tócsában.
A vőlegény még reptében szabotálta a nagy tervet és visszaterítette a fátylat a párja karjára.
Egyetlen másodperc volt az egész.
Egyetlen szerelmes pillantással kísérve.
Ma már nem raboltok el bennünket a törzsünktől, mamutra sem kell vadásznotok, hogy legyen mit ennünk.
Bár az esküvői feladatok néha nehezebbnek tűnnek, mint egy mamutcsorda leterítése, akkor sem hiszem, hogy az összes előkészületnél aktívnak kell lenned. E nélkül is számtalan módon tudod jelezni: számíthat rád.
Például azzal, hogy segítesz neki a díszítési kellékek összeállításában, ahol ráadásul sok-sok szerszám is felbukkan.
Ha igen, akkor első lépésként nyomtasd ki!
Most ajándékba adom a lelkesedésedért. Nézd át és egészítsd ki, ahol jónak látod, majd egy pohár bor kíséretében tedd este az asztalra…
Mert az ilyen apró figyelmességekben is benne van A FÉRFI!