2020. november 09. | Blog begyegyzések

Kell egy „CSAJ” a borítóra!

Amikor belevágtál az esküvőd dekorálásába, biztosan tele volt az elméd kérdésekkel.
Mert sokszor nem tudjuk, mit akarunk…
Néha tudjuk… bár ilyenkor sem sokkal jobb a helyzet, mert jönnek a kérdések: Hol? Hogyan? Miként?

Amikor fejembe vettem, lefotóztatom az akkor félig kész könyvem borítóját, a feladat egyszerűnek tűnt. Tudtam, mit akarok látni rajta, azt hogy ki lesz a fotós, milyen hangulatú képek szülessenek. A ruhát néhány percnyi telefonbeszélgetés alapján választottam ki, a szalon tulajdonosának ötlete alapján. A frizura stílusát a fodrászra bíztam.

Olyan látvány kellett, ami még évek múltán se megy ki a divatból.

Tapasztalt, hozzáértő kollégákat választottam, így villámgyorsan haladt a szervezés.
Gyakorlatilag néhány óra alatt összeállt a teljes stáb… De ki lesz a borítón???

Az eszembe se jutott, hogy én pózoljak.

Még ha korban stimmeltem is volna, akkor sem akartam szerepelni a borítón menyasszonyként. Én az írója vagyok a könyvnek, nem a főszereplője. Egyébként sem szeretem, ha fotóznak.

Egy profi modell képe lebegett a szemem előtt.

Aki nem csak „egy lány”, hanem bájos, csinos, sugárzóan kedves, ugyanakkor kellően vagány csaj.
Profi kellett, de nem akartam egy „rinyás” modellel végigszenvedni a saját könyvem borítófotózását. Volt szerencsém korábban jó néhány modellhez, amikor szépségkirálynő választásokon voltam műsorvezető. Láttam, mi ment néha a színfalak mögött. Persze akadt közöttük pozitív példa is, de azok a lányok, akiket annak idején ismertem, már mind anyukák voltak.

Ott álltam a könyvem borítófotózásának küszöbén… modell nélkül.

Amikor Fecó, a fotós előhozakodott az „ismer egy szépségkirálynőt” kezdetű mondatával. Na, ez az első pillanattól ellenállást szült bennem. Igen, az a fránya tapasztalat! Majd amikor megtudtam, hogy a Miss Hungaryba is beválogatták, végképp elment a kedvem attól, hogy őt válasszam. De az idő sürgetett és Fecó akkora lelkesedéssel beszélt róla, hogy belementem.

Meglett a címlaplány!
Semmi casting, semmi „ki jöhetne még szóba”. Viki volt az egyetlen „jelölt”.
Csak a fotózás előtt közvetlenül találkoztunk először.

Máig sem értem, vállalkozóként hogyan vállalhattam ekkora kockázatot.

De megérte!
Egy mosolygós, végtelenül bájos lány mutatkozott be a parkolóban. A fotózáson pedig az is bebizonyosodott, nem csak tökéletesen kamera készre sminkeli magát és profi modell, hanem igazán vagány is. Ha kellett, felült az ablakba, ami rettentően poros volt. A piros tűsarkút ugyanúgy tudta viselni, mint a sportcipőt és az se zavarta, hogy órákon keresztül kellett pózolnia egy létrán egyensúlyozva. Nem volt rinya, nem volt hiszti.

Viki volt a „menyasszony a létrán” borítójának legtökéletesebb választása!

Azóta az egykori címlaplány a valóságban is sportcipőre cserélte a tűsarkút. Maga mögött hagyta a szépségipart és igazán vagány anyukaként éli a mindennapjait. Készül a maratonra és férje állandó kísérője az embert próbáló erőnléti versenyeken.

Nem csak a modellkedésben, a szabadulásban is profinak bizonyult!

Férjével „kijutottak” már nem csak Magyarország, hanem Európa leghíresebb szabaduló szobáiból is. Kezdeti kalandvágyuk pedig odáig jutott, hogy az idén elindították saját vállalkozásukat… Na mit gondolsz, mi lehet az?
Igen, szentesi szabaduló szobájukból a szerelmes párok épp úgy megkísérelhetik a kijutást, mint a néhány fős baráti társaságok. A sötétben tapogatózás ideális helyszíne vakrandiknak, lánybúcsúknak, csapatépítőknek, vagy akár hétvégi családi kalandoknak.
Ahhoz, hogy kijuss az „Elmekelepcéből”, neked is tudnod kell, mit akarsz!
De hiába az elszántság, mert jönnek a kérdések: Hol? Hogyan? Miként?
A feladat egyszerű!